2018.05.23
Mikor összejöttünk, azon a varázslatos vasárnapi estén, csak attól félek, amitől Petőfi is. Miután szerelmet vallott Szendrey Júliának, azon kezdett el aggódni, hogy elveszíti. Így alkotta meg a Szeptember végén című hitvesi témájú művét.
Már 1 éve és 7 hónapja együtt vagyunk és ennél boldogabb nem is lehetnék. Kivételek azok a napok, mikor elmész. Félek, hogy többet nem látlak. Félek, hogy a szerelmem, akiért akármit megtennék egyszer csak eltűnik. Nem csak arról beszélek, hogy többé nem kellek, és se szó, se beszéd eltűnsz...hanem hogy elrabolnak, elüt egy kocsi, és kómába kerülsz. Mikor felébredsz többé nem emlékszel rám...ez a legrosszabb...Még ha szakítanál velem sem fájna annyira, mintha elfelejtenél engem. Szeretlek! A legszebb ajándékom vagy az életben! A legboldogabb vagyok, mióta ölelhetlek! Köszönöm, hogy vagy nekem. Amikor olyanokról kérdezlek, hogy "Mennyire szeretsz?" vagy "Biztos, hogy szeretsz?" vagy "Mi az, amit szeretsz bennem?" nem azért kérdezem, mert nem bízom benned, hogy már nem szeretsz hanem, mert soha nem volt senkim rajtad kívül. Szeretek belenézni a gyönyörű barna szemeidbe, mikor az enyémekbe mondod, hogy Szeretsz, hogy Akarsz. Ilyenkor megszűnik minden, mintha az idő is semmisé lenne, s csak úgy vagyunk. Csak mi ketten. Néha pedig ezek a legszebb pillanatok. Mintha nálunk lenne az időkő és csak játszogatunk vele. Néha megállítjuk, s elindítjuk. De sajnos nem mindig sikerül. Egyszerűen tényleg sokszor sírok, mikor elmész. Féltelek Téged. Annyiszor taposták szét a szívem, hogy nem mertem eddig odaadni bárkinek, most pedig hogy nálad van...már nem félek annyira. Csak Téged féltelek nagyon. Ha veled bármi lesz, én veled szenvedek. Szeretlek! A világ összes kincse nem ér fel azzal a pillanattal, hogyha a nap beszűrődik az ablakon és megvilágítja az arcod. A gyönyörű szemeid. Az elképesztően szexi mosolyod.
Köszönöm, hogy vagy Szerelem!
Már 1 éve és 7 hónapja együtt vagyunk és ennél boldogabb nem is lehetnék. Kivételek azok a napok, mikor elmész. Félek, hogy többet nem látlak. Félek, hogy a szerelmem, akiért akármit megtennék egyszer csak eltűnik. Nem csak arról beszélek, hogy többé nem kellek, és se szó, se beszéd eltűnsz...hanem hogy elrabolnak, elüt egy kocsi, és kómába kerülsz. Mikor felébredsz többé nem emlékszel rám...ez a legrosszabb...Még ha szakítanál velem sem fájna annyira, mintha elfelejtenél engem. Szeretlek! A legszebb ajándékom vagy az életben! A legboldogabb vagyok, mióta ölelhetlek! Köszönöm, hogy vagy nekem. Amikor olyanokról kérdezlek, hogy "Mennyire szeretsz?" vagy "Biztos, hogy szeretsz?" vagy "Mi az, amit szeretsz bennem?" nem azért kérdezem, mert nem bízom benned, hogy már nem szeretsz hanem, mert soha nem volt senkim rajtad kívül. Szeretek belenézni a gyönyörű barna szemeidbe, mikor az enyémekbe mondod, hogy Szeretsz, hogy Akarsz. Ilyenkor megszűnik minden, mintha az idő is semmisé lenne, s csak úgy vagyunk. Csak mi ketten. Néha pedig ezek a legszebb pillanatok. Mintha nálunk lenne az időkő és csak játszogatunk vele. Néha megállítjuk, s elindítjuk. De sajnos nem mindig sikerül. Egyszerűen tényleg sokszor sírok, mikor elmész. Féltelek Téged. Annyiszor taposták szét a szívem, hogy nem mertem eddig odaadni bárkinek, most pedig hogy nálad van...már nem félek annyira. Csak Téged féltelek nagyon. Ha veled bármi lesz, én veled szenvedek. Szeretlek! A világ összes kincse nem ér fel azzal a pillanattal, hogyha a nap beszűrődik az ablakon és megvilágítja az arcod. A gyönyörű szemeid. Az elképesztően szexi mosolyod.
Köszönöm, hogy vagy Szerelem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése